Embed

Angi Vera (1978)

„Gábor Pál filmje egy olyan tematikus dömping egyik korai darabja, mely a nyolcvanas évek elejére a magyar film történetében szinte önálló műfajjá lépett elő, hiszen minden filmszemlén lehetett rá számítani, hogy az éves termésen belül tematikában, dramaturgiában, szereplő-típusokban, sőt látványvilágban is hasonló darabok — két-három ötvenes évekre reflektáló történelmi opusz — bizonyosan képviseltetni fogja magát.
Az Angi Vera bemutatójának esztendeje egybeesik az évtizeden keresztül dobozban pihentetett A tanú bemutatásával. Különös, hogy az egybeesés A tanú fogadtatására vetett árnyékot: minthogy a két film dramaturgiája — a törvénytelenségek intézményes gépezetébe gabalyodó jó szándékú és hithű kisember útja — nagyban hasonló, csak éppen Angi Veráé komor, fenyegető közegbe vezet, rögtön adódott a kérdés, eljött-e már az ideje, hogy ez az út bármilyen kitűnő vígjátéknak tárgya lehessen? Akkor sokan adtak erre elutasító választ: más kérdés, hogy a jövő A tanút igazolta: a rendszerváltás utáni néző már külön feltételek nélkül derül Pelikán elvtárs meséjén. Egyébként is az Angi Verához mérve az ötvenes-évekről szóló filmek összevetésében nem elsősorban vígjátékok találtattak könnyűnek, hanem éppenséggel a hozzá hasonló és vele nagyjából egy időben születő drámai darabok. Az Angi Vera volt ugyanis hosszú ideig az egyetlen a kor nagyszámú hazai ábrázolásai közül, mely az előzménynek és a folytatásnak is hangsúlyt adott: Gábor Pál filmje Vera mentoraként ábrázolt régi kommunista újságírónő alakjában fölvillantja a szektásság illegalitásig nyúló gyökereit, ahogy éppen Vera alakjában megvillantja a folytatást is, jó és kártékony káderek biztos túlélését, 1956-ig és tovább, át a puha diktatúrán, egészen a legjelenebb jelenig. Vagyis a Rákosi-rendszer pontos elhelyezése a közel-történelem folyamatosságában: ez az Angi Vera igazi cenzúra-provokáló újdonsága, — a kor sokat koptatott jelzőjével élve — „bátorságának” bizonyítéka.

Ugyanakkor az Angi Vera nem egyszerűen bátor film. Jó film, mestermunka, politikai erényeitől függetlenül. Mindenekelőtt figurái hitelesek, és e hiteles figurákat — Papp Vera és mind a többiek — kitűnő színészek alakítják. Cselekménye mintaszerűen arányos, növekvő drámai feszültséggel, a „kritika-önkritika napjának” tökéletesen időzített csúcspontjával. És ami a legfontosabb: valószínűleg egyetlen hasonló tematikájú filmnek sem sikerült színekkel, fényekkel, díszlettel és jelmezzel olyan tökéletesen kikeverni a korszak hangulatát, mint éppen az Angi Verának. A hangszóró-zörejtől a lódenkabátokra vetülő bágyadt napfényig, a szegényes tantermektől a fakóvörös lepellel fedett elnöki asztalokig — ez a pontos hangulat — idézés „normává” válik mindazok számára, akik majd következő két évtizedben akár a leleplezés vagy történelmi önvizsgálat szigorú szándékával, akár egyszerűen nosztalgiázó kedvvel filmcsinálóként a félmúltba kirándulnak.”

(Szerző: Hirsch Tibor)

Író:
Vészi Endre

Rendező:
Gábor Pál

Szereplők:
Pap Vera (Angi Vera)
Dunai Tamás (André István, tanár)
Pásztor Erzsi (Traján Anna)
Szabó Éva (Muskát Mária)
Halász László (Sas elvtárs)
Baracsi Ferenc
Szilágyi István

színes, magyar film, 96 perc, TVRip

(Külön köszönet Nyokee ZsoltTinKa-nak!)лобановский депутатмультипликаторные катушкиблок межкомнатной двери с порогомбинарный опцион что это такоекак зарегистрировать сайт на гуглепрокурор Фильчаков

Kategorija:

Thriller